A Greenpeace üdvözöl minden olyan kezdeményezést, ami egyes iparágak, szektorok tevékenységének zöldítérésől, klímateljesítményének növeléséről szól. Különösen fontos jelzésnek tartjuk, hogy a jegybank ajánlásával egy olyan szektor éghajlat- és környezetvédelmi teljesítménye javulhat, amelynek közvetlen hatása a súlyosan szennyező iparágakhoz képest ugyan elenyésző, tevékenysége közvetett módon azonban annál jelentősebb mértékben hozzájárul a környezet pusztításához. Így a pénzügyi szektor környezeti felelősségvállalásának növelése alapvető fontosságú a klíma- és ökológiai válság megfékezésében.

Az ajánlás megfogalmazása arra utal, hogy az MNB is felismerte, hogy nem csak a szennyezésben, a környezet károsításában közvetlenül résztvevő szektoroknak van feladatuk az éghajlat és a környezet védelmében; továbbá azt is látja, hogy a pénzügyi szektor jelenlegi gyakorlatai a természeti környezet pusztítását eredményezik azáltal, hogy a környezetre káros ipari és egyéb tevékenységeket finanszíroznak, valamint figyelmen kívül hagyják, hogy a finanszírozott tevékenységek mennyiben járulnak hozzá az éghajlati és ökológiai válságok kialakulásához.

Mára minden döntéshozó számára világossá kellett válnia, hogy a környezeti válság okai komplexek, és hogy emiatt a megoldásban is mindenkinek szerepet kell vállalnia. Minden szektorban jelen kell lennie ennek a szemléletnek, és a döntéshozatal lehető legtöbb szintjén, de legalább vezetői szinten meg kell jelennie a környezeti szempontrendszernek.

Az MNB-ajánlás fontos értékének tartjuk, hogy nem pusztán a szektor reputációjának a védelmével, illetve a szektor működőképességének megőrzésével, az arra veszélyt jelentő kockázatokkal foglalkozik, hanem felhívja a figyelmet a szektornak a vonatkozó globális, uniós és hazai célkitűzések teljesíthetőségében játszott alapvető szerepére is. Kiemelendőnek tartjuk továbbá az ajánlás szemléletét, mivel az elvárásait és javaslatait nem csak az éghajlatváltozással, hanem a környezeti kockázatokkal kapcsolatban általában is megfogalmazza a hitelintézetek felé, és ösztönzi a környezeti fenntarthatóságot segítő hitelezési gyakorlatok kialakítását.

Ugyancsak fontosak a transzparenciára vonatkozó javaslatok. Alapvetőnek tartjuk, hogy a szektor szereplői ne csak a saját üvegházgáz-kibocsátásukat ismerjék és hozzák nyilvánosságra, hanem az általuk finanszírozott teljes ÜHG-kibocsátás mértékét is, valamint a tevékenységük környezeti hatásaival összefüggő (pénzügyi és az ÜHG-kibocsátással kapcsolatos) teljesítménymutatókat is.

A szektor szereplőinek ökológiai és karbonlábnyomának csökkentésére vonatkozóan fontosnak tartjuk, hogy az ajánlás tegyen javaslatot a hitelintézeteknek karbonsemlegességi terv készítésére, a Párizsi Megállapodás 1,5 fokos céljával összhangban. Ebben a szereplőknek legalább céldátumokat kellene meghatározniuk, amikorra elérnék a karbonsemlegességet, külön a közvetlen és külön a közvetett kibocsátások tekintetében; ezen felül, a terveknek részletesen be kellene mutatniuk az ütemtervet, amely mentén a szereplők vállalják, hogy fokozatosan felhagynak a jövőben a fosszilis iparágak számára nyújtott finanszírozási tevékenységükkel.

Az ajánlás fontos célja, hogy a környezetileg nem fenntartható tevékenységek finanszírozása csökkenjen, sőt, leépüljön. Ezzel együtt, ezen a téren az MNB ajánlásában foglaltakat csak az első lépésnek tartjuk. Végső célként a fosszilis energiahordozók kitermelésében és használatában érdekelt, illetve a környezetet pusztító további iparágaknak nyújtott támogatások, finanszírozási megoldások mihamarabbi teljes megszüntetésére, felszámolására van szükség. Ez további szabályozói beavatkozásokat igényel, amelyek túlmutatnak az MNB számára adott lehetőségeken.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne kellene tovább erősíteni az ajánlásban megfogalmazott elvárások és javaslatok súlyát. Az éghajlati és ökológiai válság mára veszélyhelyzetet teremtett a világ lakossága és élővilága számára. Ha nem változtatjuk meg rövid úton társadalmunk, gazdaságunk működését, akkor feléljük a földi élet alapjait, és ezzel saját életfeltételeinket lehetetlenítjük el. Ezért javasoljuk az MNB számára az ajánlásban megfogalmazottak kötelezővé tételét, az ehhez szükséges lehetőségek megvizsálását.

Mindezeken felül alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy – az MNB számára 2020. május 5-én írott levelünkkel összhangban – mindezek az MNB tevékenységeire is vonatkozzanak. A Növekedési Kötvényprogramban és az NHP Hajrá programban is el kell kerülni a nagy szén-dioxid-kibocsátású cégek kötvényeinek vásárlását, erősítését; biztosítani kell, hogy a támogatás segítségével megvalósuló beruházások, fejlesztések ne okozzanak kibocsátásnövekedést, illetve egyéb kedvezőtlen környezeti hatásokat, fosszilis „lock-in” kockázatokat; valamint ezek esetében is biztosítani kell a lehetséges maximális transzparenciát.

Az ajánlás tartalmi értékelésén túlmenően megjegyezzük, hogy az elmúlt mintegy egy év tapasztalatai fényében példaértékűnek tartjuk az MNB Fenntartható Pénzügyek Főosztályának fenntarthatósági kezdeményezéseit, illetve az azok ügyében szervezett társadalmi-szakmai egyeztetési folyamatokat.