Egyezkedni a klímaválsággal? Tévúton az Európai Bizottság 2030-as klímaterve

Az Európai Bizottság úgy tesz, mintha nem 2020-ban lennénk, és mintha nem ismerné azokat a tudományos bizonyítékokat, amelyek alapján mindössze pár évünk van az érdemi cselekvésre, hogy a klíma- és ökológiai válságot megfékezzük. Ha nem kezdjük el a szén-dioxid-kibocsátásainkat azonnal, gyors ütemben csökkenteni, akkor az éghajlati krízis kezelése kicsúszik a kezünkből, összeomolhat a bennünket fenntartó ökológiai rendszer és búcsút mondhatunk a kiszámítható, biztonságos életünknek. A jövőnk az üzleti és a politikai élet vezetőinek a kezében van. Vajon hagyjuk-e, hogy elherdálják?

Az Európai Bizottság 2030-as klímatervéhez készített elemzés trükközéssel próbálja megoldani az Unió 2030-ra vonatkozó, amúgy sem elég ambiciózus 55%-os kibocsátáscsökkentési célját. A tudományos kutatások alapján 65%-os csökkentésre lenne szükség ahhoz, hogy a klímaválság legrosszabb hatásait elkerüljük.

Hol a svindli?

A Bizottság mesterségesen akarja a kibocsátáscsökkentési célértéket 55%-ra felfújni, úgy, hogy olyan kibocsátáscsökkenéssel is számol, amelyeket a természetes szénelnyelők kötnek meg, mint az erdők vagy a talaj. Ahelyett, hogy a legszennyezőbb szektorok – energia, közlekedés, mezőgazdaság – kibocsátásait csökkentené érdemben.

A NewClimate Institute friss tanulmánya szerint, ha elkülönítve tűzünk ki célokat a szennyező iparágak kibocsátáscsökkentésére és a természet szénelnyelő képességére, az jelentős előnyökkel jár ahhoz képest, mintha ezeket a célokat kombináljuk. Épp ezért az EU-nak külön kell kezelnie a biológiai sokféleség védelmét és a szén-dioxid-kibocsátásaink csökkentését. Mindkét területen sürgős és érdemi intézkedésekre van szükség.

Ha már úszik a fürdőszoba a kádból kifolyt víztől, a csapot kell elzárni, nem elég csak törölgetni a padlót. Az erdők és a többi természetes ökoszisztéma helyreállítása alapvetően fontos, de ezzel nem helyettesíthető a legszennyezőbb szektorok kibocsátásainak csökkentése. Klíma- és ökológiai válságot idéztünk elő. Ezt csak úgy győzhetjük le, ha a tudományos útmutatások szerint cselekszünk – trükközéssel nem fog sikerülni.

A Bizottság 55%-os célja lényegesen alacsonyabb, mint amire szükség lenne, ha a klímaválság katasztrofális hatásait el akarjuk kerülni azzal, hogy a globális felmelegedést 1,5°C alatt tartjuk – ahogy az a párizsi klímamegállapodásban áll.

Az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottsága múlt héten 60%-os célértéket támogatott, szénelnyelők beszámítása nélkül. A Greenpeace azon az állásponton van, hogy legalább 65%-kal kell csökkenteni a kibocsátásokat 2030-ig, hogy a lehető legnagyobb esélyünk legyen arra, hogy a Föld felmelegedését 1,5 fokon belül tartsuk.

A Bizottság célkitűzése azért is érthetetlen, mert a saját modellezésük alapján elérhető egy legalább 55%-os valódi kibocsátáscsökkentés, anélkül, hogy az erdők és a talaj szén-dioxid elnyelő képességével számolnánk. Ráadásul mindez még a GDP-ben se okozna érezhető visszaesést.

Az Európai Bizottság elégtelen célokat tűzött ki egyéb területeken is: sem a megújulók térnyerése, sem az energiahatékonyság növelése, sem a fosszils energiaforrások használatának visszaszorítása terén nem látunk ambiciózus vállalásokat, csak a célszámok apróbb kozmetikázását.

Szennyező autók az egészséges levegő és a biztonságos éghajlat helyett?

Hiába növekszik még mindig évről évre a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás és halnak meg évente tízezrek a szennyezett levegő miatt Európában, az Európai Bizottság mégsem lép fel kellő szigorúsággal a dízel és benzines járművek visszaszorításáért.

Pedig 2020-ban nincs mire várnunk, a közlekedésben búcsút kell inteni a fosszilis energiahordozókat égető járműveknek, és át kell állni a fenntartható mobilitásra. A Bizottság azonban itt sem ambiciózus. Csupán azt vetíti előre, hogy 2030-ban a személyautók kibocsátása 50%-kal lesz alacsonyabb, mint a jelenlegi 2021-re vonatkozó célkitűzés; míg az autókra és a furgonokra vonatkozó 2030-as szabványokat csak 2021-ben tervezi szigorítani.

A Greenpeace friss kutatása szerint ennél jóval komolyabb lépésekre volna szükség ahhoz, hogy ne lépjük túl a 1,5 C fokos felmelegedést. A benzines, dízel és hibrid járműveket legfeljebb 2028-ig lehetne forgalomba helyezni, a személyautók számát pedig 27%-kal kell csökkenteni 2030-ig (2015-höz képest). Ezen felül, jelentős befektetésekre van szükség a tiszta közösségi közlekedés (pl. vasút) terén, és meg kell szüntetni, ki kell váltani a rövid távú repülőjáratokat.

Olyan korban élünk, amikor bátor, nagy lépésekre van szükség mindannyiunk boldogulása érdekében. A klíma- és ökológiai válság már elkezdte megváltoztatni a mindennapjainkat. A koronavírus pedig rávilágított arra, milyen érzés úgy élni, hogy elvesztettük a kontrollt az életünk felett. Most még van lehetőségünk arra, hogy elkerüljünk egy olyan jövőt, amiben a válsághelyzetek folyamatossá válnak. Olyan vezetőkre van szükség Európában és a nemzeti kormányokban egyaránt, akik felismerik ebben a felelősségüket, és maximálisan élnek is a lehetőségeikkel.

A cikk szerzője Perger András, a Greenpeace Magyarország klíma- és energiakampány-felelőse.